Forgácsoló és fémmegmunkáló emulziókról általában.
Amikor forgácsoló emulzióról beszélünk akkor valójában alapvetően 2 anyagra kell gondolnunk,
- vízre
- és egy koncentrátumra, az emulzolra.
Ez utóbbi anyagot, tehát az emulzióképző anyagot, (az emulzolt) ha vízzel összekeverjük, akkor kapjuk a hűtő kenő folyadékot, hétköznapi nevén az emulziót.
Itt rögtön érdemes megjegyezni, hogy az emulzió készítésekor, különösen az úgynevezett mikro emulziók esetében nagyon lényeges az emulzió bekeverésének módja.
Alapszabály, hogy vízhez keverjük az emulzolt, ne fordítva! Emulzió keveréskor nem mindegy, hogy 100% víz és 0% olaj a kezdeti állapot, és az olaj (értsd, emuzol) százalékát növeljük a működési koncentráció – pl. 6% _ értékéig, vagy
– ha (helytelenül!!!) - 100% olajhoz kezdünk vizet önteni, mindaddig, míg az olaj koncentrációja 100%-ról pl. 6%-ra csökken.
A 2-féle bekeverési mód nem ugyanazt az eredményt hozza, még ha szemre ugyanolyannak tűnnek is!
Emulzió bekeveréséhez optimális a használatos víz nyomásától független pl. proporcionális bekeverő használata. Manapság nagyon elterjedtek a Venturi elven működő emulzió bekeverő fejek. Ezek azon az elven működnek, hogy a nyomás alatti víz áthalad a Venturin, a különleges belső kialakítás következményeképpen a Venturi szívó oldalán, egy természetes vákuum, vagy más néven "Venturi" hatás lép fel, mely felszívja az emulzol hordóból a z emulzió koncentrátumot, mely az áramló vízhez keveredve – megfelelő koncentráció beállítása mellett- a kívánt koncentrációjú emulziót kever be. Ezen berendezések hátránya, hogy érzékenyek a víz nyomására.
Kis víznyomás esetén kis vákuum alakul ki, tehát a beállítottnál kisebb koncentrációjú lesz az emulzió.
Amennyiben tartályban, vagy vödörben szeretnénk emulziót keverni, akkor a következőkre kell odafigyelni:
Mindig vízhez adjuk az emulzolt, (azaz a koncentrátumot) intenzív keverés mellett. A vödörben lévő vizet tehát folyamatosan keverjük, és minél kisebb sugárban adjuk hozzá a koncentrátumot mindaddig, míg a kívánt koncentrációt el nem értük.
Lényeges az intenzív keverés, mert csak így tudjuk az emulzió képző koncentrátum olajcseppjeit elég kicsire felaprózni. Ez különösen a korszerű mikro emulziók esetében fontos. Ezekre jellemző a kis olajcsepp méret. E tulajdonságuk miatt sokkal ellenállóbbak stabilitás tekintetében pl. az úgynevezett makró (vagy tejszerű) emulziókkal összehasonlítva.
Korábban említettem, hogy az emulziók 2 alapvető elemből állnak. Vegyük szemügyre a bekeveréshez használt vizet. Az esetek nagy részében nem tiszta H2O-ról, hanem több kevesebb iont, oldott és oldatlan anyagot tartalmazó folyadékról beszélünk.
A víz esetében az egyik legfontosabb, annak keménysége. A víz keménységéért a benne található kalcium (Ca) és magnézium (Mg) ionok a felelősek. A sok Ca és Mg iont tartalmazó vízzel bekevert emulzió esetében gyakori probléma az emulzió stabilitása, különböző kirakódások, korróziós, vagy foltosodási jelenségek.
Az emulzió stabilitásáért az emulgeátor a felelős. Ez az anyag az, mely homogén eleggyé teszi az egyébként össze nem férő vizet és olajat (olaj csak vízzel nem alkot homogén fázist). Sok Ca és Mg ion jelenlétében az emulgeátor ezen funkciója legyengül, és így olajcseppek szabadulhatnak el. Ezek összeállva és egymással felúszva a tartály tetejére olajfilmet alkothatnak az emulzió tetején.
Felemelkedés közben, vagy a felszínen az emulzióban lévő bármilyen más szennyeződéssel sókat, egyéb kirakódásokat alkothatnak. Jól ismerjük a mosdó kagylókra kiülepedő nehezen lemosható koszt. Tipikus keményvizes jelenség a tartály tetején úszó lerakódásszerű zsíros, olajos massza. Ezek általában a keményvíz és az instabil olaj kölcsönhatásából alakulnak ki.
Fémmegmunkáló anyagok a webshopban
Fő hűtő - kenő emulzióink:
NELTA Fluid 235
NELTA Fluid 236
Rendszer tisztító
Habzásgátló
Biocid, baktáriumölő
