Két dolog, a használat, azaz a töltési, kisütési ciklusok száma, illetve a hőmérséklet befolyásolja leginkább az akkumulátorok teljesítőképességét. Már -10 Celsius fokon is csupán 70 százalékát adja le névleges kapacitásának az akku, -20-on pedig a kapacitás 60 százalékának leadására képes csak. Tökéletes akkumulátorral még így is elegendő lehet az indítóáram, ám amennyiben koros vagy nem teljesen feltöltött telepről van szó, már jön az indítási probléma, mely a mostanság beköszöntött, hajnalonta akár -10, -15 fokos hidegben könnyedén jelentkezhet úgy, hogy már annyi energia sincs, hogy a főtengelyt akár egyszer is megforgassa az indítómotor.
Mit tehet ilyenkor a pórul járt autós? Akár saját magán is segíthet, bár a gyors indulásról rendszerint le kell mondania. Első lépés az érintkezők, azaz a saruk megtisztítása, előfordulhat, hogy csak a csatlakozásokon nem tud kellő mennyiségű áram keresztülfutni. További trükk az akkumulátor kiszerelése és fűtött szobába vitele, a gyorsabb melegedés érdekében esetleg meleg vízbe tevése (természetesen úgy, hogy csak a teljesen zárt műanyag ház érjen a vízbe, a teteje ne). Könnyedén előfordulhat, hogy magasabb hőmérsékletről startolva már elegendő energiája lesz az akkunak az indításhoz. Még mielőtt valaki kiszerelné autója akkuját, gondolja végig, hogy megvan-e a rádió kódja, tisztában van-e azzal, hogy miként fog reagálni az indításgátló, visszaszerelésnél pedig ügyeljen arra, hogy a saruk felrakása előtt nehogy az utastérben legyen a kulcs, a reteszelő központi zár ugyanis tud meglepetéseket okozni!
Előbbi megoldásnál mindenképp gyorsabb a bikázás, azaz az indítókábel használata. Önkéntes segítőn kívül ehhez egy megfelelő minőségű, a több száz amperes indítási áramot bíró bikakábel szükséges, valamint az sem mellékes, hogy az indítás csakis megfelelő kapacitású akkumulátorról fog menni − lehet egy kicsiny benzinesben tökéletes akkumulátor, azzal nem fogunk tudni elindítani egy méretesebb, akár csak 2,0 literes dízelt. Amennyiben minden körülmény adott, járó motorú autóval érdemes végrehajtani az indítást, a kábeles összeköttetést a pozitív pólusokkal, az indító autótól kell kezdeni. A negatív sarura csak az indítónál kell csatlakozni, az indítandónál pedig egy testpontot, például a motortartót vagy bármilyen egyéb vezetőt kell választani, és oda kell illeszteni a fekete színű kábelt (valójában persze mindegy, melyik színt hová tesszük, a lényeg, hogy a pozitívat és a negatívat ne keverjük, de érdemes követni az akkupólusokon is látható színeket, úgy kisebb eséllyel lesz galiba). A feszültségingadozás elkerülésére egy közepes méretű fogyasztót érdemes bekapcsolni az indító autónál, s mehet is az indítás. Ha sikerrel jártunk, a kábelek lebontását a felrakáséval fordított sorrendben kell végrehajtani.
Fontos, hogy a sikeres indítás még félsikert sem jelent, az akkumulátort orvosolni kell, mindenképp fel kell tölteni, ami menetben több száz kilométer alatt lehetséges, így töltőre lesz szükség. Aki nem akar óra- és rádióállítással, illetve programozással vesződni, annak fontos infó, hogy az akku akár kiszerelés nélkül is töltőre csatlakoztatható, ám fontos, hogy abban legyen túltöltés elleni védelem. A töltés egyébként megelőzésként is ajánlott, rövid utakon, sok fogyasztóval (világítással, ülésfűtéssel, telefontöltéssel, rádióval) autózva könnyedén előfordulhat, hogy nem tud teletöltődni az akkumulátor, aminek aztán a cikk elején vázolt probléma, az indulás meghiúsulása lehet a következménye.
Amennyiben az Ön akkumulátora már menthetetlen és cserére szorul, úgy webshopunkban a Banner márkájú Osztrák akkumulátorok közül válogathat IDE KATTINTVA.
Forrás: Autónavigátor